|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 43 találat | lapozás: 1-30 | 31-43 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Farkas András 2016. március 21.Egy kastély életeOlaszteleki sikertörténet múltról a jövőnek Az elmúlt évben a Living Castle (Élő Kastély) program égisze alatt számos eseménynek adott otthont az olaszteleki Daniel-kastély, vagyis a most már lassan másfél éve kastélyszállóként működő épület. Helyt kapott benne ez idő alatt történelmi kiállítás, képzőművészeti alkotótábor, kovácstalálkozó, aztán diákok kazettás mennyezetet festettek, mások elméleti falfestmény-rekonstrukcióval foglalkoztak, miközben a szállóba érkező vendégeket és látogatókat is fogadniuk kellett a házigazdáknak, Rácz Attilának és Lillának. Az éves program a hétvégén egy nagyszabású, kétnapos rendezvénnyel zárult, melyben kiállítások, előadások, kerekasztal-beszélgetés is helyet kapott. A szervezők úgy állították össze a programot, hogy pénteken az olaszteleki kastély elmúlt 350 éve került fókuszba (csaknem ennyi idősek a felújítás során feltárt, majd restaurált falfestmények), szombaton pedig az erdélyi kastélyok, de más műemlékeink szemszögéből is, az ezután következő 350 év lehetőségeit taglalták a szakemberek. Vagyis azt, hogyan lehet megőrizni ezeket az épületeket az útókornak, azok milyen szerepet tölthetnek be közösségeink életében. Pénteken este nyitották meg azt a képkiállítást, mely a fentebb említett éves programot szemléltette, szombaton a kastélyszálló emeleti folyosóján pedig az anyaországi restaurátorok elmúlt húszéves tevékenységét illusztráló pannókban gyönyörködhettek a látogatók. Utóbbit Czimbalmos Attila restaurátor, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója mutatta be, aki egyébként az olaszteleki kastély falfestményeinek 2013 őszétől 2014 nyaráig tartó restaurálását is vezette. Az olaszteleki kastélyban feltárt falfestménytöredékeket, melyek – mint többször elhangzott – egyediek Erdélyben, minden látogató vagy vendég megcsodálhatja ma az épületben, de Fehér János művészettörténésznek és Gyöngyössy János történeti grafikusnak köszönhetően azokról „teljesebb” képet kaphatunk. Az együtt dolgozó szakemberek ugyanis, miután már tavaly bemutatták egy kiállításon a kastély történetét, illusztrálva, hogy miként is változott az épület az évszázadok alatt, most a falfestmény-töredékekről is grafikai rekonstrukciókat készítettek, értelmezésük szerint kiegészítve azokat. „Szkeptikusan álltam neki a dolognak” – fogalmazott a grafikus, ám maga mögött tudván a művészettörténész szakmai segítségét, mégis elkészítette a rekonstrukciókat. Úgy vélték, az elkészült rajzokkal segítenek a nagyközönségnek is jobban megérteni, értelmezni a falfestményeket, nyitva hagyva ugyanakkor a lehetőséget a továbblépésre is, amennyiben a festményekről – arról, hogy pontosan mit ábrázolnak azok – esetlegesen újabb források kerülnének elő. A grafikai rekonstrukciók helyet kaptak Fehér János legújabb kötetében, melyet szintén most mutattak be. Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című, a Daniel Kastély Egyesület gondozásában megjelent könyvet dr. P. Kovács Klára művészettörténész ismertette. Fehér János művészettörténész (balról) és Gyöngyössy János történeti grafikus. A falfestmény-töredékekről elképzeléseik alapján kiegészített rajzokat készítettek – Egy sikertörténetnek lehetünk tanúi Olaszteleken, ahol a csodálatos reneszánsz kastélyt a példaértékű felújítás előtt alapos történeti kutatásnak is alávetették. Alig ért véget azonban a kutatás, és már annak az eredményeiről beszámoló könyvet is a kezünkben tarthatjuk, ez szintén ritkaságnak számít – fogalmazott P. Kovács Klára. – Igényes kötetről van szó, több mint kétszáz illusztrációval, melyekről nem csak mint szemléltető eszközökről, hanem mint dokumentációs anyagról is beszélhetünk. Továbbá térképek, kataszteri felmérések, periodizációs alaprajzok, régi képeslapok is helyet kaptak a kötetben. Külön érdekességei a könyvnek a falfestményekről készült rekonstrukciós rajzok, azok közül is a kastély egykori nagytermének grafikai rekonstrukciója. Szombaton több más meghívott mellett dr. Flender Gyöngyi, Magyarország csíkszerdai főkonzulátusának konzulja is köszöntötte a rendezvényt, átadva dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét is. – Régebben fontos élettér volt a kastély egy település életében, ennek ma is így kellene lennie. De sajnos Erdélyben nagyon sok kastély, vár áll ma romos állapotban. A második világháború után Erdélyben másfél ezer kastélyt és várat államosítottak, velük együtt elkoboztak több mint 50 ezer hektár szántót és több százezer hektár erdőt is. A legszomorúbb az, hogy ezek majdnem mind magyarok birtokai voltak, Kolozs megyében például az elkobzott vagyon 87%-a magyar nemzeti vagyon volt – mondta a konzul, kitérve arra is, hogy a kastélyokat hajdanán birtok vette körül, melyek fedezték fenntartásukat. – Ma azonban a birtokok nincsenek meg, ezért más lehetőségeken kell gondolkodni. Jó irány lehet például a turizmus. Farkas András, a kolozsvári PONT csoport alapító tagja előadásában a helyi közösségeknek a kastélyok fenntartásában, megmentésében körvonalozódó szerepét taglalta, együttműködést sürgetve azok között, akik hajlandóak tenni valamit az épületekért, a Bukarestből érkezett Raluca Bărbulescu építész pedig az ARCHÉ Egyesület Elfeledett műemlékek című programját mutatta be, ennek keretében a hajdani romániai arisztokrácia által birtokolt épületek sikeres felújításainak történeteit is. Több más előadás is helyet kapott a kétnapos programban, melyek összegzéseként elmondhatjuk, hogy az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosai ezúttal is bizonyították, hogy mindazon túl, hogy most már egy turisztikai létesítményt működtetnek, nyitottak a közösség, a közönség felé, és szívügyüknek tekintik az értékeinkről való gondoskodást, a közös felelősségvállalást, nemcsak a múlt, de a jövő iránt is. – Tiszteljük értékeinket, illetve próbáljuk minél szélesebb körben megismertetni azokat, és nemcsak a szakmabeliekre gondolunk, hanem az egyszerű látogatókra, érdeklődőkre is. Úgy véljük, egy kastély hasznosításában több pillérre kell építkezni, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Mi kapcsolódni szeretnénk rendezvényeinkkel a jövőhöz, a tömegekhez is, a gyermekek, a jövő nemzedék figyelmét is ráirányítva értékeinkre, azok megbecsülésére – hangoztatta Rácz Lilla tulajdonos. A rendezvény egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyen több háromszéki kastély vagy kúria jövőjéről értekeztek a résztvevők. Az elhangzottakról egy külön cikkben számolunk majd be. Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. március 26.Erdélyi kastélyok a Cotroceni Nemzeti MúzeumbanA Cotroceni Nemzeti Múzeum, az ARCHÉ egyesület és a PONT Csoport 2016. március 24-én kerekasztal-beszélgetést szervezett a bukaresti Cotroceni Nemzeti Múzeumban, az épített örökség megőrzése és értékesítése témakörében. „Aggodalmat keltő az, ami épített kulturális örökségünkkel történik országszerte, és nagyon sok múlik rajtunk, hogy ezt tudatosítsuk és egy stratégiát körvonalazzunk, amely alapján megmenthetjük ezeket az értékeket” – mondta az eseményt megnyitó Cristina Verona Tobi, a Cotroceni Nemzeti Múzeum menedzsere. A PONT Csoport részéről Farkas András mutatta be a Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet, illetve azt a stratégiát, amit a projekt alatt dolgoztak ki. „Miért foglalkozik egy kolozsvári fiatal csoport az erdélyi kastélyokkal? A folyamat 2010-ben indult, amikor arra adtuk a fejünket, hogy kicsit másképp közelítsük meg a kastélyok kérdését. Például, amikor helyi közösségeknek szerveztünk online vetélkedőt, akik a verseny kedvéért kastélyokat fogadtak örökbe, azt vettük észre, hogy az emberek készek arra, hogy tegyenek valamit ezekért az épületekért, hogy szabadidőt fordítsanak erre az ügyre. Tehát közösségeket építhetünk ezen épületek köré és azon értékek köré, amelyeket ezek az épületek képviselnek. Minden kastély helyzete különleges, de létezhetnek olyan problémák, ügyek is, amelyeket általánosan kezelhetünk, így nagyobb hatást érhetünk el. Azért, hogy mindehhez stratégiai hátteret biztosítsunk, a Norvég Alap által finanszírozott, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Program által kínált pályázati lehetőséggel éltünk. Megpróbáltuk a puzzle-darabokat kirakni, így a stratégia egy olyan dokumentum lett, ami folyamatok, konkrét jövőbeni projektek alapját képezheti. A problémát nem mi vagy mások fogják megoldani, megoldást csak széleskörű összefogással érhetünk el, civil szervezetek és intézmények együttműködése és közösségi mozgalmak által. Mi pedig mostantól ezt az üzenetet fogjuk népszerűsíteni”. Az ARCHÉ egyesületet képviselő Anamaria Sidonia Răvar az általuk szervezett kulturális túrákról, a Castle Break-ről beszélt: „Arra jöttünk rá, hogy az emberek nem azért jönnek el ezekre a kirándulásokra, hogy egy épületet lássanak és néhány fotót készítsenek, ők inkább az élményt keresik, és valami újat akarnak megismerni”. A kerekasztal-beszélgetésen két pozitív példát is bemutattak: az olaszteleki Daniel kastélyt és a bonchidai Bánffy kastélyt. Rácz Attila, az olaszteleki Daniel kastély tulajdonosa és adminisztrátora azt mesélte el, hogyan döntötték el feleségével, hogy kastélyszállót indítanak: „2009-ben döntöttünk úgy, hogy egy XVI. századi épületbe fektetünk be, és ekkor egy igazi kalandba csöppentünk. Mivel a feleségem és én közgazdászok vagyunk, egy művészettörténész segítségét kértük, aki az egész úton fogta a kezünket, nélküle katasztrofális dolgokat követtünk volna el, ha a saját fejünk után megyünk. Azt tanácsolom minden jövendőbeli kastélytulajdonosnak, hogy kérjék ők is szakemberek segítségét”. A Transylvania Trust Alapítvány képviselője, Berki Tímea azt hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a közösség bevonására és önkéntesekre ahhoz, hogy épített örökségünket megőrizzük. A bonchidai Bánffy kastélynál minden évben fiatal restaurátoroknak szerveznek tábort, akik az épület bizonyos részeinek konkrét helyreállításán dolgoznak. „A műemlékek restaurálására egyre kevesebb a támogatás, az államnak illeték- és adókedvezményekkel kellene segítenie a kastélytulajdonosokat, illetve nemzeti szintű promoválási stratégiára lenne szükség, a kastélyok ügyét nemzeti fontosságú ügyként kellene kezelnünk” – összegezte. A kerekasztal-beszélgetésen szó volt még kultúraoktatásról, pályázati lehetőségekről, illetve az ezekhez kapcsolódó problémákról és lépésekről. Összegzésként, a résztvevők megegyeztek abban, csak akkor lehetnek hosszútávon fenntarthatóak a revitalizált kastélyok, ha szociális és gazdasági szerepet töltenek be. A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet az izlandi, liechtensteini és norvég alapok támogatják, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Program keretében. T. Koós Imola. maszol.ro 2016. március 29.Maelbeek/MaalbeekFarkas András Brüsszelben tartózkodott a merényletek idején, saját bőrén tapasztalta meg a város lebénulását. Ez a két neve (francia/flamand) az európai negyed közepén levő metrómegállónak, amelyet így senki nem írt le, mert a részletek egy nagy esemény tükrében elenyésznek, de amely mindenki számára ismertté vált a brüsszeli terrortámadásokkor. Brüsszel mélyebb nyomokat hagyhat, mint akár Párizs, Madrid vagy London, mert bár méreteiben kisebb, a hely, ahol történt, sokkal jobban kötődik sok más területhez. A brüsszeli támadás halottjai talán nemzetközileg a legdiverzifikáltabbak. A két hely, ahol támadás volt, az európai intézményrendszer két gócpontja. A reptér, mert az Brüsszel kapuja, a Maelbeek/Maalbeek azért, mert az meg az európai negyed egyik kapuja, a metrómegálló (nem tartom kizártnak, hogy még kiderül, a Schuman megállóban is robbantani akartak, az a másik metrómegálló). Ami sajátos, és a médiában nem látszik, az az első nap megélése a helyi emberek szempontjából. A média a történetekről csak a második-harmadik nap után kezd írni, egyedül a közösségi média és a személyes élmény az, amely az akkor lezajló mellékhatásokat érzékeli. Számomra a reptéri robbantás elég messze volt, hogy ne érezzem közvetlen hatását. Más is így gondolta, a találkozóink még mindig aktuálisak voltak, rövid levélváltások történtek ez irányban. Annyi tudatosult bennem, hogy aznap metróba szállni nem fogok (mert mi van, ha a reptéri esettel nincs vége igazából a támadásoknak, minden más esetben is 3-5 helyszín volt), de számomra csak annyi kérdőjeleződött meg, hogy másnap talán nem fogunk onnan repülni, ahogy eredetileg terveztük). Az igazi ütés azonban a metrórobbantás volt, mert az már a város szívében és az európai intézmények szívében történt. Számomra akkor tudatosult, hogy várhatóan minden leáll, a találkozók lefújódnak, és a város maga is le fog állni, vagyis a megszokott menet, a megszokott környezet hirtelen teljesen átíródik. Megjegyzem, mintegy tíz perccel az európai negyedbe való indulásunk előtt vált bizonyossá, hogy amit elterveztünk, az nem történik meg, és saját megítélés alapján is, de a számos külső, közvetlen jelzés alapján is nem mozdulunk el a szállodától. A folyamatot valahogy így láttam, és akár így általánosítható bármilyen hasonló eseményre: megtörténik az első zavar a rendszerben (a robbantás), a rendszer pedig újra kell helyezkedjen, meg kell védje magát. Az első kérdés, hogy a zavar lejárt-e. Egyrészt a reptér utáni hatvan percben nem lehetett tudni, hogy még van folytatás, vagy nincs (egy zajló vagy lejárt támadásról van szó). Ezért mint hatóság, mit tehetsz? Lezárod a várost és mindenkit ott tartasz, ahol van, lehetőleg távol a tömeges helyektől. Ezért lezárod a közszállítást, villamost, metrót, buszt, vonatokat. Emellett azt javaslod mindenkinek, maradjon ott, ahol van. Ez azt jelenti, hogy az ösztönös emberi cselekedet, ami a család összegyűjtését, az otthon biztonságába való menekvést jelenti, nem történhet meg. Te a munkahelyen, gyereked az oviban, iskolában, párod egy másik munkahelyen. És mind vártok. És nézitek a tévét, követitek a Twittert, és igen feszült helyzetben várjátok, hogy mikor lehet mozdulni, mi van. És szívjátok magatokba a helyzetet. A legsajátosabb élmény számomra a belga krízisközpont, a reptér és aközszállítás Twitter-folyamának a követése volt. Pontosan azért, mert nem egy lejárt, hanem egy zajló eseményben voltam magam is benne. És azok az apróságok, amik nagyon is számítottak. Például a telefonhálózat túlterheltté vált. Csak magamból kiindulva, az aznapi Facebook-jelenlétem tízszerese volt a megszokottnak. Úgy, hogy nekem semmi helyi közvetlen sürgősségem nem volt. Ezt ragozva ötmillió emberre elhihetitek, milyen ugrást okoztak az események az információáramlásban. A krízisközpont folyamatosan jelezte, „ne telefonálj, hanem SMS-ezz és chatet használj a közösségi médián”. Eközben az az apró részlet, hogy a majdnem mindenütt jelen levő, amúgy fizetős Telenet szolgáltató WiFi-jét már mintegy fél órával a Maelbeek/Maalbeek támadás után teljesen ingyenessé tették, talán kritikus elem volt abban, hogy ne legyen káosz. Brüsszelben folyamatosan lehetett kommunikálni a keddi nap folyamán. Vissza az intenzitásra. Délután 4 órakor jelezte a krízisközpont, hogy lehet menni a gyerekek után, a közszállítás részlegesen beindul, (többnyire az éjszakai járatok, és azok a villamosok, amelyek nem mennek föld alá), a munkahelyeket el lehet hagyni. Vagyis az az elrendezés, ami ösztönösen azonnal megtörténne, ekkor zajlott le. És úgy gondolom, a reggel beállt feszültség csak délután 4 után hagyott alább. És amikor nyolc órán keresztül pattanásig feszült állapotban vagy, akkor utána az alábbhagyás annál mélyebb, és a feszültséget átváltja egy üresség, amiben az egész nap eseményei, hírei a saját élményeiddel keverve vannak jelen. Kétszer jártam kint aznap. Egyszer délelőtt 11 óra körül, amikor Ágnes kolléganőmmel, akivel együtt mentünk végig ezen az egészen, elmentünk a királyi park sarkáig (ez mintegy 800 méterre és két állomásnyira van a Maelbeek/Maalbeek megállótól), egyszer pedig este, amikor elmentünk vacsorázni vendéglőbe (amiatt is, mert bent ülni a szállodában és egész nap szirénákat hallgatni őrületbe tud kergetni). Délelőtt még viszonylag sok ember volt az utcán, fokozott rendőri és alkalomadtán katonai jelenlét volt. Estére viszont (mikor az emberek visszarendeződtek családi módra) teljesen kiürült, zárt vagy vendégek nélküli vendéglőket lehetett látni, és viszonylag csendben haladó katonai teherautókból álló konvojt. (Megjegyzem, a város azóta sem állt vissza a normál kerékvágásba, a reptér hat nappal a robbantás után is messze áll attól, hogy ismét működjön, az emberek csak hétvégétől kezdhették el a reptéren maradt csomagjaikat visszaszerezni. Az alagútban is járó villamosok is csak szombaton kezdtek el járni.) Az európai intézmények alkalmazottai közvetlenül voltak kitéve a helyzetnek. Már nem parlamenti alkalmazottak, számos követség és képviselet munkatársai voltak. Hanem anyák, apák, ismerősök, akik mintegy hét órán keresztül nem juthattak el a gyerekekhez. Ők azok, akik a legerősebb üzenethordozói lesznek a terror által keltett átmeneti brüsszeli valóságnak. A támadás utózöngéje majd tökéletesen ábrázolhatja, hogy miként működik a „New Power”, most viszont a félelem és bizonytalanság terjesztésében érezhető. Alulról építkező, ösztönös információs kampány ez most a terror hatásairól, és senkinek nem kellett politikai döntéseket hoznia ehhez, senkinek nem kellett egy cent reklámpénzt fizetnie. És most először minket is elért, mert a közülünk levő emberek is ott helyben élték át a keddi napot. Már úgy tevődött fel a kérdés, hogy Gyuszi vagy Csaba ott voltak-e, vagy stábjukból Margó, István, Gyöngyi jól vannak-e. Corina hívott fel, hogy rendben vagyunk-e, és maradjunk a helyünkön, míg Davidről, akivel intézményes kapcsolatunk van öt éve az ifjúsági fővárosos történetek miatt, csak annyit tudtam meg, hogy a Zaventem Departures zónájában volt, telefon és minden nélkül maradt, de valahogy annyit tudott posztolni, hogy leszámítva a szédülést, semmi baja nem esett. Emberek történeteivé vált, funkciók nélkül. Ez a szöveg is élő példája annak, hogy elért minket, hiszen jómagam benne voltam, hazajöttem, és íme, a médiát használva eljuttatom hozzátok az élményt. Terjesszétek ki ezt az összes brüsszeli bürokratára, aki (talán) ezekkel a friss élményekkel hazaért Húsvétot ünnepelni Európa minden egyes sarkába, és a hatás európai léptékű lesz, csakis emberi interakciók révén. Most már látom, egyszerűen nincs, ahogy átérezze valaki azt, ami olyankor ott helyben adott, ha nincs vagy nem volt már benne egyszer. Visszatekintve rá, úgy érzem, itthon mindenekelőtt nagyon hálásak kellene legyünk annak, hogy itt annyira békés a hangulat. Ugyanakkor éppen azért, mert nem vagyunk igazán benne, megfelelő mérlegeléssel, visszafogottsággal kellene értelmezzünk. Számomra elszomorító volt az, amiket olvastam a közösségi médián itthon élő emberektől alig néhány órával az események után (akkor, amikor Brüsszelben még teljes leállásban, „shutdown”-ban voltunk. Az, hogy megmondjuk a „tutit”, egyre sarkalatosabb véleményeket formálunk, csakis radikalizálódáshoz vezet, és az egymástól való elidegenedéshez. Unfollowokhoz és unfriendekhez Facebookon, kevesebb objektív, szemközti beszélgetéshez és civilizált egyet-nem-értéshez, és ha elérjük a kritikus pontot, akkor egy teljes társadalmi letargiához. Lehet, hogy most, ha Húsvétkor írom le mindezt, akkor – az otthon és család melegében – kicsit másként reflektálunk majd rá. Persze lehet, hogy tévedek. Azonban azért éreztem, hogy így le kell írnom, mert én magam gőzt kell kiengedjek egy olyan hét után, amit én nincs hogy elfelejtsek, mert (ironikus módon) az erdélyi kastélyok helyzete miatt alkalmam volt átélni a brüsszeli terrortámadásokat. Majd a jövő mondja meg, hogy inkább jó volt így átélni, vagy jobb lett volna, ha nem élem át. Farkas András. Transindex.ro 2016. június 14.Folytatódik a Com’on KolozsvárFolytatják ebben az évben a kolozsvári fiatalok ötleteit felkaroló, költségvetés-támogatást nyújtó Com’on Kolozsvár (Gyerünk Kolozsvár) programot, amelynek anyagi forrásait ezúttal is a helyi önkormányzat biztosítja – jelentették be hétfőn a kezdeményező PONT Csoport és a Kolozsvári Közösségi Alapítvány képviselői. Farkas András, a PONT Csoport vezetője lapunknak elmondta: a polgármesteri hivatal és a többi partner is úgy ítélte meg, hogy a tavaly, a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 projekt keretében létrehozott program nem egyszeri alkalom volt, hanem folytatni kell. Az idei támogatási kiírás újdonsága, hogy külön kategóriában pályázhatnak a hátrányos helyzetűek, például a Pataréten élő vagy a látás- és hallássérült fiatalok, hogy még nagyobb esélyük legyen ötletük finanszírozásának megszerzésére. Az érdeklődők július 23-áig pályázhatnak, az ezt lehetővé tevő online rendszer június 23-ától lesz elérhető. A közönségszavazás augusztus közepétől szeptember elejéig tart, a civil kezdeményezéseket pedig a szeptember–novemberi időszakban kell megvalósítani. A tervek szerint legalább 60 projektet támogatnak a rendelkezésre álló 325 ezer lejből. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2016. június 27.Művészet, Trianon, hadtörténet – kitalálták, hogyan mentenék meg a gyalui kastélytGyalun áll egy kastély. Kissé kopott, üres és öreg, de a miénk – olyannyira, hogy egy maroknyi csapat életet is lehelne bele, és egész sor társába, ha pénz, paripa, fegyver volna hozzá. Az ifjú kastélymentők szombaton ismertették a terveket a helyszínen, a PONT Csoport Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projekt és a Formula tábor részeként. A Rákóczi-Bánffy kastély árnyékában Farkas András stratégiai igazgató ismertette a Kastély Erdélyben projekt részeként összeállított kastélyismertető csomagot, amelyben 301 épület leírása található meg. A Kastély Erdélyben ennél továbbmegy: olyan civil kezdeményezés ez, hangzott el, amely hosszú távára tervez, a célja pedig a kastélyok felújítása és „munkába állítása” az Izland, Lichtenstein és Norvégia finanszírozta EGT Alap segítségével. Nemcsak pályázatokra számítanak, találtak már találtak svájci befektetőt is, akit érdekel erdélyi kastély – tudtuk meg a táborban. Az ismertetőt követően szétnézhettünk a kastély udvarán is. Az épületbe sajnos nem lehetett belesni, illetve egy hatalmas ásott gödörtől is eltiltottak érdeklődő gyerekeket és újságírókat, de kárpótolt ezért a Korzó Egyesület művészettörténész-párosának, Újvári Dorottyának és Barazsuly Viktóriának gazdag és humoros kiselőadása. A hat napos tábor célja az volt, hogy a különböző területeken tanulók és dolgozók együtt gondolkodjanak, ötleteikből megoldások szülessenek. A gyalui kastély sorsát öt csapatra bízták, akik közt biológustól művészettörténészig számos különböző szakmabéli erősítette az interdiszciplinaritás eszméjét. Voltak akik művészkastélyt álmodtak meg, odafigyelve a gyerekprogramokra, többnyelvűségre, de még a visszaúthoz szükséges taxira is. Mások hadtörténeti kiállítást szeretnének ide, török kávézóval és pipázóval, fegyverkészítő műhellyel akár. Játszóteret, arborétumot, olvasó/chill termet, könyvtárat, kávézót akarnak a kastélyba, hogy előző tulajdonosai szellemei azt se tudják, merre járnak majd. Nem kevésbé merész ötlet a Trianon 100 Tudásközpont sem, amely a békeszerződés évszázados fordulóján hozná össze a kárpát-medencei nemzeteket és etnikumokat a kastély hűvös falai között/mellett, bevonva kutatókat, helybélieket, művészeket. Kustán Magyari Attila maszol.ro 2016. június 28.Elkészült a Kastély Erdélyben stratégia – javaslatokat tettek a gyalui várkastély belakásáraMintegy háromszáz erdélyi kastély pontos leírását tette hozzáférhetővé az interneten a kolozsvári Pont Csoport a Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek című projekt keretében. Összesen 301 kastély leírása szerepel a Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek című kiadványban, az adatbázist fel akarják használni a műemlék épületek felújítására, állagmegőrzésére, hasznosítására kiírt különböző pályázatok anyagában – jelentette ki Farkas András a Pont Csoport elnöke szombaton, a gyalui várkastélyban megtartott bemutatón. A bemutatót a Pont Csoport által a kastélyban szervezett egyhetes Formula tábor nyílt napján tartották, amely interdiszciplináris eszmecserék sorával kívánta a jelenleg romos kastély helyzetét megtárgyalni. A részletes leírások elérhetők a világhálón is. Továbbá egy letölthető mobilalkalmazásnak köszönhetően az információkhoz okostelefonon is könnyen hozzáférhetnek az érdeklődök. A 301 kastélyprofil az épületek történetét mutatja be, illetve jelenlegi helyzetüket is elemzi, amely információk alapján a kastélyok és kúriák hasznosítására vonatkozó terveket is ki lehet dolgozni. Svájci mágnások vennének kastélyt Erdélyben Farkas András elmondta: Erdélyben olyan sok kastély található, hogy senki sem vállalkozhat arra, hogy egyedül megoldja valamennyi felújítását. Ezért elsősorban az a céljuk, hogy civil mozgalmat hozzanak létre mindazok bevonásával, akik részt szeretnének venni az épületek felújításában. A projektet az izlandi, liechtensteini és norvég kormányok által finanszírozott EGT-alapok támogatják. A projekt vezetője elmondta: elég nagy hazai és külföldi érdeklődés övezi tevékenységüket, a Facebook közösségi oldalon már 20 ezer követőjük van, svájci mágnások is érdeklődtek az erdélyi kastélyok iránt, többen vásárolnának maguknak egyet, ehhez a segítségüket kérték. Mint részletezte a stratégia olyan szervezeti hálókat képzel el, amelyek segítenek értékesíteni a kastélyokat a helyi közösségeknek. A kastélyokat ugyanis számos úton-módon ki lehet használni, gazdasági, kulturális vagy társadalomszervezési célok megvalósítására is alkalmasak. A következő lépés a konkrét éves tervek kidolgozása lesz, amelyeket természetesen nem önmagukan, hanem az állami intézményekkel, civil szervezetekkel és támogatókkal közösen készítenének el. Csoportosítás állapot szerint Mint kifejtette: a kiadványban hat kategóriába csoportosították a kastélyokat aszerint, hogy milyen az épületek állapota a romostól a jó állapotban lévőig. A tervek szerint ezért lépésről lépésre haladnak a munkával, van ahol az állagmegőrzésre, van ahol a kastély turisztikai kihasználására fordítják az erőforrásokat. Farkas ugyanakkor elmondta: azért is a gyalui várkastélyban tartották meg a sajtótájékoztatójukat, mert itt került sor a K+ program keretében megrendezett Formula táborra, amelyet a magyar kormány támogatott. A táborban fiatal közgazdászok, szociológusok, antropológusok, építészek, régészek, művészettörténészek, urbanisták, kommunikációsok, tájépítészek, kertészek, biológusok, formatervezők, grafikusok, informatikusok, kulturális menedzserek, médiaművészek, mérnökök és vállalkozók vettek részt. A céljuk az volt, hogy megvalósítható javaslatcsomagokat állítsanak össze a gyalui várkastély kihasználására. Egyik-másik ötlet a későbbiekben része lehet a kastély felújítására benyújtott pályázati anyagnak. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2016. július 23.A KÖZÖSSÉGET IS MOZGÓSÍTANI KELLA erdélyi kastélyok hasznosítási lehetőségeiről beszélgettek Tusványoson Arról, hogy milyen koncepció szerint érdemes az Erdélyben megmAradt hatszáz kastélyt megőrizni, hogyan lehet mozgalmat szervezni e küldetés köré, az épületeket tartalommal ellátni s közben a kulturális élet aktív tényezőivé tenni az impozáns épületeket, élénk párbeszéd alakult ki Farkas András, a Kastély Erdélyben program koordinátora és Bánffy Farkas kastélytulajdonos, valamint a hallgatóság között Tusnádfürdőn. A projekt tagjai elkötelezettek az épített örökség megőrzése iránt. Hét éve indult el a Kastély Erdélyben programsorozat. Időközben a szervezői rájöttek, hogy nemcsak egy egyszeri projektről, hanem kerettörténetről van szó, és az épített örökség megmentésén túl kőkemény gazdasági kérdés annak a megfejtése, hogy kinek az érdekében állhat a szóban forgó kastélyokat támogatni, és hogy mennyire vonható be a társadalom az egyedülálló épületek megőrzésébe. A Kastély Erdélyben projekt koordinátora, Farkas András Tusnádfürdőn az Erdély Café elnevezésű sátorban tartott vitán hangsúlyozta, azt szeretnék, hogy a kezdeményezés programmá váljon, széles együttműködésre alapozva. Szavai szerint az elmúlt másfél év a stratégia kialakításáról szólt, vagyis a tudatos tervezés felépítéséről. „Ebben az időszakban háromszázegy kastélyról és kúriáról próbáltunk átfogó adatokat összegyűjteni, szöveges leírásokat és fotógyűjteményt állítottunk össze. Ezeket digitalizáltuk és három nyelven is elérhetővé tettük: románul, magyarul és angolul, közben mobilapplikációt is kidolgoztunk az épületek mellé. Pillanatnyilag a mozgalmi jelleget szeretnénk megerősíteni, tehát a most létező passzív közösséget valamilyen formán inspirálni kívánjuk” – fejtette ki a projektkoordinátor. Elhangzott, hogy a projekt résztvevői nem tartják magukat műemlékvédőknek, hanem ezeket az épületeket funkcionális szempontból értékelik, de tény, hogy a kastélyok zöme valóban műemléki státusban van. Több esetben az adott térség legnagyobb épületei, így kihasználható terekről van szó. A romos állapottól a teljesen funkcionálisig osztályozták a felkért építészek a szóban forgó kastélyokat, melyeknek minimum 15-20 százaléka annyira tönkrement már, hogy nem állítható vissza. „Ezekben az esetekben annyit tehetünk, hogy magát a romot konzerváljuk, táblákkal ellátjuk, hogy az egykori épület megtekinthetővé váljon, ami ma már nincsen ott” – magyarázta Farkas. Számtalan megoldás létezhet minden egyes épület esetében – véli Farkas András –, olyan ez, akár egy puzzle-játék, amely több elemből tevődik össze. „Négy szerepkört lehet különféle módon kombinálni: lehet egy szigorúan gazdasági, jövedelmet termelő feladata, emellett adott a kulturális érték, a helyi közösségépítő funkció, valamint a turisztikai attrakció jelleg is” – tárta fel a továbbgondolás és a tervezés szempontjait a fejlesztési szakértő. Példaként felmerült a gyalui várkastély esete, itt Kolozsvár közelsége sokat nyom a latban, emellett nagy az épület, jelentős kerttel övezve, ráadásul előbb-utóbb egy autópálya is épül ott, ami előnyöket jelent a megközelítésben. „Kolozs megyeben huszonhét kastélyról tudunk, ahol Kolozsvár »hozhat még a konyhára«. Az izolált környezetben lévők megoldását is meg lehet találni, hiszen – éppen a turizmus szempontjából – ezekben az esetekben az elszigetelt jelleg teszi izgalmassá az épületeket” – magyarázta Farkas András. Kétkedésének adott hangot Bánffy Farkas, a fugadi kastély tulajdonosa, aki, mint mondja, „beleszületett ebbe a helyzetbe” hiszen a kárpótlások idején kapta vissza az épületet a család. „Nem tudom elképzelni, hogy miként lehet a kastélyhelyzetet mozgalomba szervezni, hiszen minden egyes épület egy külön kérdés, nem hiszem, hogy általánosságban beszélhetünk róluk. Minden épületnek kell legyen egy szív-lélek gazdája, aki segít a megoldásokat megtalálni. S közben az is tény, a történelem rendje, hogy eltűnnek épületek. Be kell látnunk, a kastély luxus, az átlagembert aligha érdekli, hogy mi történik vele. A marketingen kívül nincs olyan stratégia, amit el tudok fogadni” – mondta el a kastélytulajdonos. Kitért arra a nemrégiben történt esetre, amikor Kutyfalván oly nagy vihar kerekedett, hogy a templom tornyát is lesöpörte. A katasztrófának akkora híre kelt az interneten, hogy rengeteg civil beállt a templom helyrehozatalába. „Száz méterre onnan található a Degenfeld-kastély, a vihar szintén levitte a cserepeinek a felét, de senkit nem érdekelt. Körülbelül ez az emberek hozzáállása a kastélyokhoz” – ismertette a tapasztalatait a nagy múltú nemesi család sarja. Farkas András egyetértett azzal, hogy a hatszáz kastélyt és kúriát megtartani képtelen vállalkozás, de mint mondta, a konzerválás nem kerül sok pénzbe, ő ebben látja a közösség erejét meghatározónak. A közönség soraiban is voltak olyanok, akiknek van saját tapasztalatuk a kastélyok megmentése és fejlesztése terén, és érintettként tudtak hozzászólni a vitához. „Szerencsésebb társadalmakban – mint például Anglia, ahol ezeket az épületeket nem vették el a tulajdonló családoktól – sem sikerül a műemlékeket karbantartani állami segítség nélkül. Több európai minta van arra, ahol az állam és a tulajdonos képes együttműködni, és ki tud találni olyan rendszereket, amikkel megőrizhetők az értékes épületek. Nyilván Erdélyben ez egy különös helyzet, mert az államnak nem érdeke megtartani ezeket az emlékeket, hiszen nem szimbolizálják a politikai rendszer szellemiségét. De ha egy ideális világot feltételezünk, akkor arra vannak minták, hogy hogyan lehet megőrizni ezeket, és olyan funkciókkal megtölteni, ami fenn tudja tartani hosszú távon őket” – mondta el Ugron Zsolna író, aki élete egy részét a zabolai Mikes-kastély rendbehozatalával töltötte. A PONT Csoport Kastély Erdélyben projektjéről, fejlesztési stratégiáiról a www.kastelyerdelyben.ro weboldalon olvashat, és a szakszerű dokumentációval ellátott, erdélyi kastélyadatbázist is itt érheti el. Szilléry Éva Magyar Idők (Budapest) 2017. január 19.Ötven civil szervezet állt ki a megszüntetett kolozsvári magyar osztály mellettA Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében. A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is. Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat. Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”. Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást. Az állásfoglalás teljes szövege:. Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét. Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást. Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására. Kolozsvár, 2017. január 17. Kezdeményező: Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök Aláírók: Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök Bálint Tibor Baráti Társaság nevében Bálintné Kovács Júlia tag Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök PONT Csoport nevében Farkas András társalapító Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök maszol.ro 2017. január 21.Kreatív Kolozsvár - Tehetségfejlesztő programok vállalkozó kedvű fiataloknakA vállalkozóvá válás lehet az egyik legfontosabb itthon-tartó erő A Kreatív Kolozsvár tehetségfejlesztő program, a kolozsvári Pont Csoport által menedzselt projektként ma az egyik legaktívabb közösségszervező mozgatórugója Kolozsvár ifjúságának. Amint azt Mostis Gergő, a Kreatív Kolozsvár program-koordinátora lapunknak elmondta: a vállalkozó kedvű fiatal nemzedéknek nagy szüksége van a segítségre vállalkozásaik elindításában. Az erdélyi magyar fiatalok eleve hátrányból indulnak román társaikkal szemben, hiszen a román közigazgatás és bürokrácia szövevényes nyelvi akadályaiba ütköznek, az információhoz való hozzájutás nehézségeiről nem is beszélve. Érezhető egyféle kezdeti bizonytalanság és bátortalanság, a vállalkozói szellemiségnek és létformának ugyanis nincs nagy kultúrája mifelénk. Ám ezek a hátrányok megfelelő információ birtokában nagyon hamar leküzdhetőek és a fiatalok, megfelelő felkészítéssel könnyen fel tudnak zárkózni román vagy külföldi társaikhoz. Interjú Mostis Gergővel, a Kreatív Kolozsvár program-koordinátorával Mostis Gergő filozófiát és reklámgrafikát végzett, majd elvégezte a színművészeti főiskolát. Közben vállalkozásokat indított, a nagyváradi Moszkva Kávézó egyik alapítója. 2006-2011 között a Partiumi Keresztény Egyetem PR referense, majd a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója. 2013-ban Kolozsvárra költözött 2015 őszétől pedig a PONT Csoport munkatársa. - A 2016. február 8-án nyílt K+ Közösségi Tér (Unió utca 3.) alig egy éves fennállása alatt, számos eseményt és találkozót szervezett. Hogyan és milyen ötletből indult a Kreatív Kolozsvár? - A Pont Csoport tagjainak körében 2015 nyarán fogalmazódott meg a Kreatív Kolozsvár ötlete. Erdély gyorsan fejlődő és a fiatalok érdeklődését egyre inkább az IT világa felé tendáló piaca arra inspirált bennünket, hogy időszerűvé vált elsősorban a Kolozsvár vonzáskörzetébe tartozó, vállalkozó kedvű fiatal generáció segítése kezdő vállalkozásaik elindításában. A Farkas András által alapított Pont Csoport a Magyar Ifjúsági Központ együttműködésével hozta létre a K+ (K-plusz) keretrendszert, amelynek két központi eleme van: egyfelől a Kreatív Kolozsvár program, másfelől az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia és az azt kiegészítő tudományos műhelyek. A projektet az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Tehetségprogram Támogatta immár második éve. "A vásárlónak nem fúróra van szüksége, hanem lyukra …" - A program leírásában kiemeltétek, hogy a kolozsvári fiatalok milyen nehézségekkel – elsősorban anyagi források hiányával, önbizalomhiánnyal és alacsony vállalkozói kedvvel – küszködnek. Betörhet-e bárki a vállalkozók piacára és mi a kulcs egy sikeres kulturális program vagy kezdeményezés megvalósításához? - A program elindításának alapigénye abból a megfigyelésből adódik, hogy az erdélyi magyar fiatalok eleve hátrányból indulnak román társaikkal szemben, hiszen a román közigazgatás és bürokrácia szövevényes nyelvi akadályaiba ütköznek, az információhoz való hozzájutás nehézségeiről nem is beszélve. Ugyanakkor valóban érezhető egy kezdeti bizonytalanság és bátortalanság – a vállalkozói szellemiségnek és létformának nincs nagy kultúrája mifelénk - , ami a start-up vállalkozások elindításában hátrányt jelent. Ám ezek a hátrányok megfelelő információ birtokában nagyon hamar leküzdhetőek és a fiatalok, megfelelő felkészítéssel könnyen fel tudnak zárkózni román vagy külföldi társaikhoz. Ebben nyújtott nekünk hatalmas segítséget számos budapesti, már sikeres program és vállalkozás, ahol a startup kultúra és szakmai oktatás immár tíz éves múlttal rendelkezik. A vállalkozni akaró és a kulturális életbe betörni vágyó fiataloknak tematikus tréningek keretében azt tanítjuk meg, hogy kreatív ötleteiket hogyan fogalmazzák meg piaci értékajánlatként, üzleti vagy művészeti termékként. Egy minden képzésen elhangzó példát említek: ha valaki fúrót szeretne eladni, előbb meg kell értenie, hogy a vásárlónak nem a fúróra van szüksége, hanem a lyukra. Tehát úgy kell megfogalmaznom értékajánlatomat, hogy az egy valós és létező piaci igényre nyújtsa a megfelelő választ. Két fontos szó van ebben a mondatban, és sajnos ott bukik el a legtöbb fiatal vállalkozó, hogy erre a két szóra nem fektet elég hangsúlyt. Egyrészt valós piaci igényt kell keresnünk (ne azért nyissak cukrászdát, mert mindig is ez volt az álmom, hanem mert az üzletem előtt visz az út a játszótérre). Másrészt a megfelelő választ nyújtsam a piaci igényre (ha egyetlen kisgyerek se jár felém, akkor vegyem észre, hogy nekem szülinapi tortákra kell átállni, házhozszállítással). Ezeknek az egyedi értékajánlatoknak a megfogalmazásában adnak tanácsot üzleti mentoraink: Hűvös Ágnes és Molnár Attila stratégiai tanácsadók, akik több mint 500 kezdő vállalkozót indítottak már útnak. A Kreatív Kolozsvár program három fő területen szervez programokat: az első, a startup vállalkozások területe, a második a művészeti oktatás és kulturális menedzsment (film, színház, zene), harmadszor pedig a Kreatív Kolozsvár estek révén. Míg az első program az üzleti világban történő sikeres értékesítésben ad tanácsokat a fiataloknak, a második program kizárólag a kulturális életben tenni akaró fiatalokra összpontosít. A szakmai műhelyeinkre (workshopokra) jelentkező és kiválasztott fiatalok azt tanulják meg ezeken az alkalmakon, hogyan tudják piacra állítani művészeti ötleteiket és termékeiket. Azt látjuk ugyanis, hogy a művészeti oktatásban a legnagyobb a pályaelhagyók aránya. Bár kiváló művészeti képzést kapnak, azt nem tanítják meg nekik, hogy saját művészeti termékeiket hogyan értékesíthetik. Pedig erre is egyre nagyobb igény, sőt fizetőképes kereslet mutatkozik. A workshopok és a Kreatív Kolozsvár estek minden esetben közönségtalálkozóként is működnek, hiszen lehetőség nyílik neves filmrendezőkkel, zenészekkel, rendezvényszervezőkkel és a magyarországi vagy erdélyi kulturális élet és kortárs művészet legsikeresebb alkotóival találkozni. Az ő példájukból sokan inspirációt és bátorítást kapnak, ugyanakkor megtanulják az önmenedzselés mikéntjét is. - 2016-ban számos programot, találkozót és kulturális eseményt szerveztetek a K+ Közösségi Térben, nemegyszer integrálva a Pont Csoport más programjait is, például a Kastély Erdélyben kezdeményezést. Hogyan összegeznéd a tavalyi évet és eseményeit? - A 2016-os évben három vállalkozói workshopot, nyolc Kreatív Kolozsvár estet és három művészeti workshopot szerveztünk, amely hatalmas érdeklődésnek örvendett. Megrendeztük ugyanakkor az első Formula Tábort is, amely egy interdiszciplináris alkotótábor. Célja a gyalui várkastély rehabilitációs tervének kidolgozása volt. Fiatal építészek, közgazdászok, tájépítészek és művészek gyűltek össze, hogy a remélhetőleg hamarosan felújítandó várkastély jövőbeli funkcióit dolgozzák ki, hozzáadva szakmai és kreatív ötleteiket. A középiskolásoknak szervezett Torockói Tábor célja az volt, hogy a pályaválasztásban segítse a középiskolás tanulókat. Megrendeztük ugyanakkor a K Plusz Tehetségnapot is, hogy az egyes képzésen résztvevő fiatalok egymással is találkozhassanak, közösséget, barátságokat alakíthassunk ki. A workshopokon való részvétel ugyan előzetes regisztrációt igényel, de közösségi estjeinken és közönségtalálkozóinkon, szabadon részt vehet minden érdeklődő. A tavalyi évi rendezvényeink iránt tanúsított érdeklődés bizonyítja, hogy egy olyan jellegű oktató és tájékoztató munkát tudunk nyújtani, amely egy jelentős szakmai űrt pótol az erdélyi magyar közoktatásban. Semmiképp sem helyettesítve, hanem kipótolva azt. Az új évet egy intenzív, háromnapos vállalkozói-készségfejlesztő workshoppal indítottátok. Mi a célja ennek a rendezvénynek és milyen eredményeket vártok? - Tavaly novemberben már megrendezésre került egy ilyen jellegű workshop, amely igen nagy sikernek örvendett. Ezt bizonyítja, hogy idén a húsz meghirdetett helyre negyvenhárman jelentkeztek. Itt kell megemlítenem programunk egyik legfontosabb küldetését is, amely szerint a vállalkozóvá válás lehet az egyik legfontosabb itthon-tartó erő. Az internet és a web2 társadalom pedig nagyban segíti a fiatalokat, hogy áthidalják azokat a különbségeket, amelyekkel egy külföldi társuk talán már rendelkezik. Az internet révén mindenkinek ugyanannyi vásárló áll rendelkezésére: az összes! A mostani workshopon résztvevő fiatalok közül legalább nyolcan említették, hogy olyan ismerősüktől hallottak az eseményről, aki már részt vett a tavalyi képzések valamelyikén. Ez is jelzi, hogy minőségi, „ajánlható” munkát végeznek mentoraink, és hogy Kolozsvár kreatív és vállalkozó-kedvű fiataljai valójában egy szoros hálózatot alkotnak. A mostani képzésen résztvevő fiatalok, nagyon változatos vállalkozás-javaslatokat mutattak be. Volt szó többek között agropanzióról, a megújuló energiaforrások hasznosításáról, webáruházról és gyapjúból készült játékok forgalmazásáról is. A második képzésünk tavasszal lesz, az már egy emelt szintű, haladó vállalkozóknak szóló workshop lesz. - Bár Kolozsvár elvesztette az Európa Kulturális Fővárosa címért folyó versenyt, mégis köztudottan Erdély legdinamikusabb városa maradt. Milyen további rendezvényekkel járul hozzá a város kulturális életéhez a Kreatív Kolozsvár 2017-ben? - Kolozsvár valóban Erdély legdinamikusabban fejlődő városa, de a kulturális élet terén számos űr van, amelyet pótolni kell. Hol vannak az új közösségi terek? Hol vannak az alkotóházak, az alternatív művészeti műhelyek, a koncertek, a kortárs irodalom, a kiállítások, amelyek a fiatalokat is érdekli? Ebben a tekintetben és ebben a fázisban, a Kreatív Kolozsvár elsősorban a helyi fiatal és pályakezdő művészek önmenedzselésében kíván szerepet vállalni. De hátha van út tovább is! Idei művészeti workshopjaink a filmes, színházi és zenei szakma fiatal vállalkozóit szólítják meg. 2017 tavaszán három képzést tervezünk, ahol többek között Hajdu Szabolcs filmrendező, Szabó György, a Trafó Kortárs Művészetek Házának igazgatója valamint Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház vezetője tart mesterkurzust Kolozsvárra. Zenei workshopunkon elsősorban a fesztiválmenedzsment iránt érdeklődőket szólítja meg, így Ráday Dávid, a Sziget Fesztivál arculattervezője és Jeges Zsolt zenei producer fogja a helyi fiatalokkal megosztani tudását. T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 30.Új emlékjel KézdiszárazpatakonA kézdiszárazpataki Ópra Benedek-iskola udvarán ünnepélyes keretek között avattak fel egy újabb emlékjelt. Az iskola és a faluközösség a magyarországi Piliscsaba testvértelepülésen élő és tavaly elhunyt Kovács Márton (1958–2016) zenetanárnak, liturgikus zenésznek, illetve a két település testvérkapcsolatának állított maradandó emléket. Az emlékfát Balogh Tibor és Farkas András, Kézdidszentlélek, illetve Piliscsaba polgármestere leplezte le, áldást mondott Bodó Imre ny. főesperes, az egyházközség plébánosa. Az emlékfa-állítást Biró Levente Tibor tanító kezdeményezte. Érdeklődésünkre elmondta: Kovács Márton, a kis székely falu igaz barátja a múlt év őszén hirtelen és viszonylag fiatalon, alig 58 évesen hunyt el. Tíz éve szinte minden esztendőben piliscsabai tanulókat hozott Kézdiszárazpatakra, akiket családoknál szállásoltak el, hogy megismerkedjenek az itt élő emberekkel, lássák, hogyan ünnepel a székelység március 15-én. Biró Levente Tibor ez év januárjában Fülöp Ferenccel és Benkő Lászlóval elment az erdőbe, a Gálosok-részre megfelelő fát keresni. Így akadtak rá a célnak megfelelő kétágú fára, amely több száz kilogrammot nyomott. Fülöp Ferenc két lovával szállította le az erdőből, miután lehántották, átvitték Kézdisárfalvára Szabó Ottó fafaragóhoz, aki Biró Levente Tibor elképzelése alapján munkához is látott. Az emlékfára felkerült a Nap és a Hold, a turulmadár, az Árpád-pajzs, a hármashalom és a kettős kereszt. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. április 21.Fejlesztési modellek: Vargyas és AlsórákosMeeting Kastély Erdélyben Szombaton az árkosi Szentkereszty-kastélyban az erdélyi kastélyok gazdasági és társadalmi szerepéről szervez értekezletet a Pont-csoport. A rendezvény partnere a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület. A rendezvényen bemutatják a Kastély Erdélyben program eddigi megvalósításait, a Kastély Erdélyben Koalíció, illetve a projekt további tevékenységeiről is szó lesz. Emellett, a Pont-csoport munkatársai, illetve a projekt turisztikai, jogi, gazdasági-pályázati és művészettörténeti szakértői bemutatják azokat a fejlesztési modelleket, amelyeket a decemberi Kastély Formula-táborban résztvevő fiatalok ötletei alapján dolgoztak ki a vargyasi Daniel-kastélyra és az alsórákosi Sükösd-Bethlen várkastélyra. Délelőtt 9.30-tól különféle előadások hangzanak el többnyire a háromszéki kúriák és kastélyok fenntarthatóságáról, turizmusban betöltött szerepükről, több meghívott is külön foglalkozik az alsórákosi és vargyasi kastélyokkal. 13 órától szekcióbeszélgetések zajlanak. Az erdélyi kastélyok gazdasági fejlesztési modelljeiről Derzsi László gazdaságfejlesztési szakértő, Bánffy Farkas, kastélyfejlesztési projektek vezetője és Roy Chowdhury Gergely, a zabolai Mikes-birtok tulajdonosa értekezik, moderál Farkas András. A kulturális örökség turisztikai apportjáról Boda Szabolcs közösségfejlesztő, Anca-Raluca Majaru Castle Break projektvezető, Stelian Burduhos vállalkozó és Csoma Szidónia, a Kovászna Megyei Turizmusáért Egyesület képviselője beszélget, moderál Rácz Lilla. A szakmai beszélgetések mellett Kastély Erdélyben címmel fotókiállítás nyílik az alsórákosi gyerekrajzokból. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. április 24.Kastély Erdélyben – megnyílt a Kálnoky-kastélyKúriák a felhők felett Elsősorban kastélytulajdonosoknak és -működtetőknek szólt a Kastély Erdélyben-konferencia, amelyet szombaton tartottak Árkoson – természetesen a Szentkereszty-kastélyban. A népes hallgatóságot arról próbálták eligazítani a szakemberek, miként lehet egy kastélyt, udvarházat fenntarthatóan működtetni. Ugyanakkor április 22-e nagybetűs napként kerül be Miklósvár történetébe, miután szombaton a nagyközönség számára megnyitották az itt található Kálnoky-kastélyt. A PONT Csoport azért indította a Kastély Erdélyben programot, hogy egy olyan stratégiát és hálózatot alakítson ki, amely az erdélyi kastélyok és kúriák hosszú távú gazdasági és társadalmi fenntartható hasznosítását szolgálja – fogalmazta meg Balázsi-Pál Ágnes, a konferenciát szervező PONT Csoport ügyvezető igazgatója. A program első mérföldkövének nevezte, hogy 2015-re elkészítették a www.kastelyerdelyben.ro nevű magyar, román és angol nyelvű honlapot és mobilapplikációt, amely 300 erdélyi kastélyról és kúriáról tartalmaz releváns információkat. Ezt követte a Kastély Erdélyben stratégia, amely az erdélyi kastélyok és kúriák revitalizációjára kínál fenntartható fejlesztési modelleket és megoldásokat. A stratégia elkészítésében művészettörténeti, építészeti, tájépítészeti, gazdasági, jogi, turisztikai, kulturális menedzsment és uniós pályázati szakértők segédkeztek. A feltérképezett 300 ingatlanból a legtöbb, 65 Kovászna megyében található – mondta el az ügyvezető igazgató. A megkerült kérdés A konferenciát köszöntő Tamás Sándor „további munkára” ösztönözte a szakembereket, annál is inkább, mert az ő nyilvántartása szerint nem 65, hanem 165 kastélyrűl és kúriáról tud Háromszéken. A PONT Csoport részéről az előadásokat moderáló Farkas András „komoly problémának” nevezte, hogy valójában nem tudjuk, hány olyan épület van Erdélyben, Romániában, amely védelemre szorul, illetve védelmet érdemel, s ezt a kérdést neki is szegezte Erwin Şimşenshonnak, a kulturális minisztérium államtitkárának. Az államtitkár messze elkerülte a választ, ehelyett arról beszélt, hogy a minisztérium 26,5 millió eurót (ennek 85 százaléka európai uniós alap) költött a kulturális örökségek revitalizációjára és konzerválására, de azt is elmondta, hogy ennek a pénznek nagyobbik része partneri kapcsolatok kialakítására ment el. Bánffy Farkas, a Kastély Erdélyben program szakértője „visszalépett” kastélytulajdonosnak, és kifejtette: a PONT Csoport éppen azt csinálja, amit az egykori arisztokrácia hazatért képviselői 26 éve mondanak, hogy csinálni kell – csak éppen képtelenek végrehajtani. A kitörési pont Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke a társszervező Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület nevében is szólva ismertette a statisztikai adatokat (egy év alatt mintegy 92 ezer turista látogatott Háromszékre, ennek nagyjából fele a gyakorlatilag pénzt nem hozó kovásznai „szociális turizmus” része). Grüman a kúriákat nevezte meg egyik kitörési pontnak. Irina Iămăndescu, az Országos Örökségvédelmi Intézet képviseletében a kulturális örökség felmérésének jelenlegi állapotáról és perspektíváiról beszélt. Összeszámolták, hogy a kommunista hatóságok hetven évvel ezelőtt 4500 műemlék értékű ingatlant vettek el, ám úgy tűnik, a megmaradtak feltérképezését külső civil szervezetektől és szakértői csoportoktól várják. Rácz Lilla turisztikai és marketingszakértő, az olaszteleki Daniel-kastély „sikergyárosa” azt bizonygatta, hogy a stílszerűen Woodlandnek nevezett Erdővidék igenis érdekes turisztikai célpont lehet. „Az élményközpontú turizmus, az aktív kalandvakáció a belföldi tömegturizmus abszolút hiánycikke” – mondta. Constantinescu Krisztina ügyvéd a háromszéki kúriák fenntarthatóságára a tulajdonmegosztást ajánlotta megoldásnak. Fehér János művészettörténész az alsórákosi Sükösd-Bethlen és a vargyasi Daniel-kastély művészeti értékeit mutatta be, Kádár Petra, a PONT Csoport munkatársa a héten induló Kastély Erdélyben webshopot (www.shop.castelintransylvania.ro) ismertette. Erdővidék újabb gyöngyszeme – a Kálnoky-kastély Szombaton nyitották meg Miklósváron a nagyközönség előtt a Kálnoky-kastélyt, miután az csaknem két éven át felújítás alatt állt. Akik már a délelőtti órákban a helyszínre érkeztek, azok a Kálnoky Alapítvány muzeológusának, Lakatos Csillának az idegenvezetése mellett járhatták végig a kastély szobáit, termeit. Ezek legnagyobbika, melybe a főbejárat is nyílik, hajdanán a Nagypalota nevet viselte, ebédlőként és díszteremként szolgált. Falán ma a kastély egykori tulajdonosának, az 1640-ben született gróf Kálnoky Sámuelnek a tablója díszeleg, a kép előtt pedig egy 17. századi csembalónak a másolata található. Itt kapott helyet az a konyhai kredenc is, melyet gróf Kálnoky Tibor– a kastélyt a baróti önkormányzattól 2004-ben haszonbérbe átvevő Kálnoky Alapítvány elnöke – egy sepsikőröspataki háznál talált meg, s mely valamikor az ottani Kálnoky-kastély tulajdonát képezte. Egy másik, 18. századi szekrényben ónedények találhatók, a cserépkályha is hű rekonstrukciója 17. századi eredetijének. A falakat török és arab perzsaszőnyegek díszítik. A Nagypalota mellett van a Biedermeier-szalon, melyből korabeli bútorokkal berendezett hálószoba nyílik, és ugyancsak a Nagypalotából léphetünk át, de a másik irányba, az úgynevezett Asszony Házába, vagyis abba a terembe, melyben, hacsak nem akadt a kastélykertben tennivaló, egykor a kastély nagyasszonyának, lányainak élete zajlott. Itt varrósarok tekinthető meg. Az Úr Házában elsősorban a férfiemberek találtak maguknak hajdanán foglalatosságot, ennek megfelelően ivósarokkal volt ellátva, hasonlóképpen régi kardokat, fegyvereket is megcsodálhat ma itt a szemlélő. Az Ónémet Szalonból, mely színesebb, mutatósabb tárgyakkal van berendezve, újabb hálószoba nyílik a kastélyvendégek számára. A nap folyamán a kastély lodzsájában miklósvári gyermekek rajzkiállítást lehetett megtekinteni, okleveleket adtak át a felújításban résztvevő építőmunkásoknak. Kora délután gróf Kálnoky Tibor, továbbá Erwin Șimșensohn államtitkár, Diana Săcărea, Norvégia bukaresti nagykövetségének munkatársa, Ionuț Țața projektmenedzser és Monica Drăgan, a kulturális minisztérium projektmenedzsment egységének munkatársa tartott sajtótájékoztatót. Elhangzott, hogy a miklósvári kastély felújítását az Európai Gazdasági Térséghez tartozó nem uniós államok – Norvégia, Izland és Liechtenstein – támogatták, összesen 1,148 millió euróba került, az összeg 85%-át biztosította a már említett három állam, a többi kiadást a román állam fedezte saját büdzséjéből. Kálnoky gróf szerencsésnek nevezte, hogy az adódott pályázati lehetőséget kihasználhatták a kastély felújítására, hiszen korábban évekig keresték hiába a támogatókat. Mint mondta, a berendezett múzeum ezentúl mindenki számára elérhető lesz. Hangsúlyozta, céljuk egyebek mellett az is, hogy Erdővidék bekapcsolódjon az országos turizmus „nagy körforgásába”: „A nagy turizmus kapujában vagyunk, éppen csak ki kell nyitanunk ezt az ajtót” – fogalmazott. A sajtótájékoztató után a Nagypalotában bemutatók, értekezletek kezdődtek, melyeken az előadók a székelyföldi turizmus, ezen belül is a kastélyturizmus helyzetét taglalták; szó esett a miklósvári kastély történetéről is. Kálnoky Tibor gróf két ajándékot is átvehetett: egyet Domokos Pétertől, Domokos Géza fiától, elismerésképp az elvégzett munkáért, egy másikat pedig a norvég Lene Oernhoft-tól, aki a Károly herceg védnöksége alatt működő, a tradicionális építészetért síkra szálló és a kastélyfelújításban is partnerszerepet vállaló INTBAU Alapítványt képviselte. Böjte Ferenc, Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. július 24.Életre kelt a Teleki-kastélyÉrdekes családi programok Gernyeszegen Ismét benépesült szombaton a gernyeszegi Teleki-kastély, sokan éltek a lehetőséggel, hogy a Gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület által szervezett kastélynapon meglátogassák az impozáns barokk épületegyüttest. A felnőttek idegenvezető kíséretében tett sétákon ismerkedhettek meg az erdélyi arisztokrácia eltűnőfélben lévő világával, a gyerekek pedig érdekes játékokba, kézműves tevékenységekbe kapcsolódhattak be. Már a kora délelőtti órákban folyamatosan érkeztek a látogatók, a kisgyerekes családok – mintegy a hőség elől is menekülve – a kastélyparkot vették birtokba, sokan a fűben ülve nyugodtan beszélgettek, míg a gyerekek játszottak, mások egy szalmából rögtönzött ülőkére telepedve a fák árnyékában olvastak. A felnőtt látogatók körében minden alkalommal igen népszerű program a kastélylátogatás idegenvezetéssel, az idegenvezetők részletekbe menően bemutatták a Teleki család, a birtok történetét, illetve ez alkalommal be lehetett menni olyan termekbe is, ahová máskor nem lehet bejutni, például a grófnő egykori szobájába. Lukács Katalin szervező lapunknak elmondta, az immár hagyományossá vált gernyeszegi kastélynap célja felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ez a kastély látogatható, és használható közösségi térként. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ezen alkalmakkor ezer-kétezer látogató fordul meg a rendezvényen. Az idén először egy szakmai előadás-sorozatra is sor került, amit a bukaresti Arche Egyesülettel együtt szerveztek, a Maros menti kulturális örökség hasznosításának a lehetőségeiről, műemlékvédelem tematikában három előadást hallgathattak meg a látogatók. Farkas András, a Pont csoport alapító tagja a Stratégiák és fenntartható intézkedések a kulturális örökség megőrzésére a 21. században című előadás keretében szólt arról, hogy miként lehet finanszírozást szerezni kulturális, műemlékvédelmi projektekre. Raluca Bărbulescu építész, az Arche egyesület elnöke bemutatta, milyen elképzelések vannak a kastélyok hasznosítása kapcsán, hogyan járulhat ez hozzá a térség fejlesztéséhez. A Maros menti kastélyokról általánosságban szólva rámutatott, a gernyeszegi kastély mintegy pozitív példaként emlegethető, ugyanis jobb helyzetben van, mint a többi Maros menti kastély, mert két város, Vásárhely és Szászrégen között forgalmas helyszínen helyezkedik el, és mondhatni „újjáélesztés” alatt áll, azaz a tulajdonosok gondoskodnak róla, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy ne romoljon tovább az ingatlan állaga, és ki legyen használva az épületegyüttes, ellentétben például a radnóti kastéllyal, ami nagyon rossz állapotban van. Mint mondta, a gernyeszegi kastély esetében mindenképpen multifunkcionális rendeltetésben kell gondolkodni, és a helyi önkormányzattal, illetve a helyi közösséggel partnerségben lehet a lehető leghatékonyabban kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket. Eugen Vaida, a Monumentum Egyesület elnöke is arról beszélt, hogy a helyi közösség milyen szerepet vállalhat a műemlékek megmentésében. A szakmai előadások mellett dokumentumfilmek vetítésére is sor került, Szederkény Olga Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája című kétrészes dokumentumfilmjét vetítették le, az egyik a Bánffy, a másik a Bethlen családról szólt, Teleki Domokos, a régész címmel pedig Fábián István történész tartott előadást. A kastélynap keretében évről évre kerekasztal-beszélgetést is szerveznek történelmi családok tagjaival, leszármazottaival, idén Teleki Kálmán felesége, a részben erdélyi származású, de nem erdélyi születésű Teleki Nicole mesélt a családjáról, életéről. Főként a fiatalabbak kapcsolódtak be a Kékvérűek című műhelymunkába, a film-fotó-média szakot végzett művész, Adela Muntean irányításával, a régit az újjal ötvözve, az archaikus és a mai digitális technológiát felhasználva dolgozták fel a kastély történetét egy interaktív műhely keretében, ahol mindenki maga készíthette el a saját kék „festményét”. Idén sikerült a helyieket is bevonni a programba, fellépett a gernyeszegi kórus, a gernyeszegi iskola diákjai kis műsorral készültek, illetve az erdőcsinádi ifjúsági néptánccsoport előadását és a Codex együttes zenei összeállítását is megtekinthették a résztvevők. Grófok és grófnők nyomában A marosvásárhelyi Creactivity Egyesület immár ötödik éve, hogy a kastélynapon gondoskodik a gyerekek szórakoztatásáról, idén is bábszínház, érdekes feladatok, illetve kézművesműhely szerepelt az aprónépnek szánt kínálatban. A legkisebbek arcára Halmágyi Éva és Bonczidai Dezső tehetséges bábszínészek csaltak mosolyt, Piroska és a farkas történetét adták elő, jó adag humorral fűszerezve. A bábszínház mellett igen népszerű volt a gyerekek körében az interaktív kalandjáték, amely során a gyerekek találkozhattak a kastély egykori lakóival, a korabeli ruhákba öltözött grófokkal és grófnőkkel, és mindenik szereplőnél feladatot kaptak, azaz kérdésekre kellett válaszolniuk, ami összekapcsolható az adott gróf életével, kedvenc időtöltésével. A játék végén a legügyesebbeket díjazták, a gyerekek büszkén mutatták szüleiknek az elismerő okleveleket. Gál Csilla, a Creactivity Egyesület vezetője elmondta, idén belopták a programba a sportjátékokat is, hiszen köztudott, hogy egykor a grófok, grófnők életében fontos szerepet töltött be a sport. A kézművesműhelyben hagyományos és modern technikák révén ékszereket készítettek, a bogzás különféle formáival ismerkedhettek meg, a kisebbek papírból készült galambot röptethettek, papírtekercsből állatfigurákat tűrögethettek, illetve beavatták őket az origami-készítés rejtelmeibe. Délután pedig lehetőségük nyílt, hogy hintón sétálhassanak végig a kastélykerten. Évente több tábor helyszínéül szolgál a kastély Lukács Katalin szervező lapunk érdeklődésére elmondta, a kastély jó úton halad a minél hatékonyabb kihasználás terén, a nyári hónapokban eléggé belakják az épületegyüttest, több rendezvény is zajlik itt, főként táborok. – Több cserkésztábor is van, Belgiumból jöttek gyerekcsoportok, emellett múlt héten zajlott a történelmi gyerektábor, a héten pedig a nyári egyetem, amikor egyetemisták és fiatal szakemberek, építészek, művészettörténészek, tájépítészek töltenek itt egy hetet, és segítenek abban, hogy állítsunk össze egy műszaki dokumentációt a kastélyról. Július 31-én kezdődik egy tíznapos művésztelep. Emellett évente, május utolsó szombatján kerül sor a kastélybálra, ugyanakkor ki is lehet bérelni a kastélyt különféle rendezvényekre, esküvőkre, keresztelőkre – fejtette ki. Mint mondta, az épületegyüttes folyamatosan kisebb-nagyobb javításokra szorul, jelenleg a legsürgősebb teendő a bejáratnál lévő híd felújítása, ugyanis a szerkezete annyira meg van gyengülve, hogy autóval már nem is lehet ráhajtani, viszont a pályázati lehetőségek is korlátozottak, és A kategóriás műemlék épületről lévén szó, a pályázati dokumentáció összeállítása is rengetegbe kerül. MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-30 | 31-43
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
